Most jövök az ügyeletről, kalandos volt, főleg, mert az orvos úgy nézett rám - stílusosan - mint a véres rongyra.
Szögbe léptem ugyanis, és mindjárt kettőbe. Horrorisztikus részletek a túloldalon...
Szóval, ilyesmi is csak velem történhet. Fenn figyelt a hajfesték a fejemen, amikor csöngettek, hozták a dobot. Ugye, egy nyitja a kaput, egy megfogja a kutyákat, a többi hurcolkodik.
Én fogtam a kutyákat, persze, papucsban, amikor az első belelépést teljesítettem. Mondjuk, ennek a szögnek legfeljebb a fatalpú masszázspapucsom állt volna ellen, de akkor is hülye voltam.
A szögek egy deszkában voltak szépen sorban, az egészet a kutyák hurcolták az ajtó elé. Először a sarkamba állt bele az egyik kétcentis, tövig, akkor, ugye, szentségelve felkaptam a lábamat - a deszka jött vele - mire a kiskutyám (43 kiló) elindult megnézni, mi a baj. Magával rántott, én letettem a lábamat, sajnos, vissza a deszkára - és akkor nyertem a másik szöget a nagyujjam tövébe.
Legalább húsz éve nem kaptam tetanuszt, baleseti ügyelet ugye Pesten van legközelebb. Telefon, ügyelet, mitévő legyek. A kedves hölgy azt mondta, menjek le, ellátják, tetanusz ugyan nincs náluk, de adnak receptet, kiváltom, visszaviszem, beadják. Újabb telefon, sógornőt riasztottuk, hogy vigyen már le az ügyeletre (nincs autó, nincs jogsi, nincs busz). Ja, előtte persze a hennát lemosni a hajamról.
Doktorbácsi azzal kezdte, hogy miért nem tudtam volna holnap bemenni a baleseti ügyeletre. (Mert akkor fájt és vérzett.) Meg hogy mi olyan sürgős, a tetanusznak három hét a lappangási ideje, meg Magyarország nem is olyan fertőzött. Egyértelmű volt, hogy nem akar ellátni.
Megkérdeztem, hogy ha felírja, én kiváltom, beadja-e. Erre már kénytelen volt igent mondani, de akkor kezdte a másik szájhúzást, hogy ha két órája történt, akkor miért most jöttem. Na, ez volt az a pont, ahol elvesztettem legendás türelmemet, és közöltem vele, hogy azért, mert lusta, hiú kurva vagyok, és hajfesték volt a fejemen, amit még le kellett mosnom, és a limuzint is meg kellett rendelnem, mert nincs autóm.
Érdekes módon, ezek után bírt normálisan beszélni velem...
