Egyszer messze és régen volt egy ihletett vitám - amit ostoba módon elmulasztottam lejegyezni, és persze elkopott azóta.
Arról szólt, hogy a mű az értelmezésben önálló életet kap-e, akár egészen addig, hogy olvasatonként új mű jön létre - vagy nem.
Ha erre jár, üzenem a vitapartneremnek: megköszönném, ha eljuttatná hozzám a vonatkozó emlékeit.
Ígérem, semmi több.