Ma ugyanis dolgom volt ebédszünetben, és "úgyis arra megyek" felkiáltással leszedtem egy szalon honlapjáról pár modellt, ami érdekelt, gondoltam, lapozgatok kicsit a vállfák között, nagyjából belövöm a fazont, ilyesmik.  

Ehhez képest a szalonban a kiválasztottakból egy se volt már meg, de nem baj, mert megtaláltam helyettük a leendő konkrét ruhámat. Megláttam és elvesztem. Le se bírtam venni róla a szememet. Beszélt hozzám. Az lesz a vége, hogy nemcsak kölcsönzöm, hanem meg is veszem. Annyival nem drágább...

A fantázianeve Árvácska és nincs fenn a honlapon. Pezsgőszínű, derékban fűző-varrásvonal nélkül karcsúsított, csipkéktől és fodroktól mentes, földig érő A vonalú szoknyája van, (persze abronccsal), szív alakú dekoltázsa (nem tudom, mi ennek a fazonnak a hivatalos neve),  és hosszú az ujja. Nem is puffos.  Az egyetlen díszítés rajta a bal válltól a jobb csípőig futó, ekrü-pezsgő színű, rátett hímzett virágfüzér, (mármint nem a ruhára van hímezve, hanem rá van varrva a /hímzett? horgolt?/ virágok füzére) árvácskákból értelemszerűen. Az ujja átlátszó tüllanyag (nem csipke!) és azon is van itt-ott pár ugyanolyan virág. Jelentkezzen, aki nem tudja elképzelni.

És ráadásul jó a mérete is, derékban, hosszban, mintha rám szabták volna... Elképzeltem hozzá egy sötétvörös rózsákból kötött csokrot, egy sötétvörös cipőt az extremitás kedvéért és ott hevertem a szalon padlóján a saját lábaim előtt. Rohanásból, kivörösödve, izzadtan, kócosan, smink és frizura nélkül ahogy felakasztották rám a vállfáról levéve, még úgy is tetszeni bírtam benne magamnak.

Annyira sokkolt a találkozás, hogy nem jutott eszembe, hogy lefotózzam, de majd legközelebb...