Eredetileg arra gondoltam, hogy lépésről lépésre leírom, mi volt, hogy volt - de rájöttem, hogy igazából nem akarom olyan részletesen ecsetelni, mit élt át Zirka ezen a héten. Meg mi is. 

Zira (a.k.a. Zirukó, Zirocska, Zirka, Plüsskutya, Nyüszőke, Hízelke, Szeretke, Pörgettyű, aki négy hónapos vizsla-németjuca mix), múlt pénteken lógott át a szomszédba (azóta kiszúrtuk a lyukat is a kerítésen; egy lécet lehet odébb tolni, még mindig lehet, mert nem kerítettünk rá sort, de a hétvégén megszegeljük), ahonnan ki a nagyvilágba. Szökőce. :-(

Aztán az is lehet, hogy nem aznap csinálta először, de aznap ütötték el. A fél világ felkiabálása (köszönjük mindenkinek) után az út menti árokban találtuk meg, a postás útmutatása alapján, aki látott arra battyogni olyantájban egy olyanforma kiskutyát. 

(És akkor most hagyjuk azt a részt, hogy ha elütök egy kutyát, akkor beviszem egy állatorvoshoz - tényleg hagyjuk.) 

Nem tudom elképzelni, micsoda fájdalmai lehettek - az üvöltésén később is hallani lehetett, hogy csak azért nem hangosabb, mert a torkán ennyi fér ki. Kínjában oda is kapott - aztán meg lapított, hogy most mit fog kapni, mert korábban az odakapdosásért már orron legyintettük párszor, nevelő célzattal. 

Első körben abban maradtunk az állatorvossal, hogy minden végtag mozog, Zirukó feláll, felül ha muszáj, csak ne nagyon legyen muszáj - nincs törés. Fájdalomcsillapító, immunstimulátor, vitaminkomplex, pihenés. 

A baj az volt, hogy Zirocska nagyon szobatiszta. Pedig igazából soha nem neveltük erre, mert tudtuk, hogy kint fog lakni; az első két hetet töltötte a (beépített) verandán, amíg az első oltások hatottak és már nem féltettük attól, hogy a kóbor makkáktól összeszed valamit, de azalatt látta, hogy lépten-nyomon felmosok utána, és megtanulta büntetés nélkül is, hogy bent csinálni nem jó, mert flóraszeptszag lesz tőle. És most sem, hogy mozdulni alig bírt, most sem volt hajlandó bent kimenni, hiába kutyapelus, hiába bármi. Ki kellett vinni, aztán behozni. Éjjel-nappal többször - ahhoz aztán végképp nincs hozzászokva, hogy szó nélkül visszatartsa, amíg felébred a család. És nem az volt a baj, hogy alig aludtunk, hanem az, hogy Ő minden alkalommal sírt a fájdalomtól. 

És nem és nem akart csillapodni a fájdalom, gyógyulni a zúzódás, úgyhogy kedden elvittük röntgenre. Na és akkor csapott be a mennykő: csigolyatörés. 

A legutolsó csigolya aljából - hasi oldalából - tört le egy darab, emiatt, meg persze az ütés miatt a többi is összébb csúszott. Sokszoros csoda, hogy a gerincvelő nem sérült sem a balesetben, sem később, amíg feküdt és mocorgott, vagy amikor lábra vergődött, hogy elvégezze a dolgát - vagy amikor kivittük-behoztuk. A szerencse az volt, ami a műtétet olyan nehézzé is tette: a tört-zúzott rész a csípőlapátok között viszonylag rejtve van. 

A szerda eszeveszett szervezéssel telt.  Zsófi  volt az, aki mindenben segített: este-reggel szó nélkül jött kocsival, már röntgenre is ő cipelt el minket kedd este, meg másik állatorvoshoz szerda hajnalban, és még akkor se volt mérges, amikor Zirukó egy rossz mozdulatnál lepisilte fájdalmában, és kezelte azt a szitut is, amikor a jobb oldali szomszéd, látva, hogy visszük ki pokrócon a beteg kutyát, szántszándékkal otthagyta a felhajtóján a dobozos kocsiját, hogy feléjük ne lehessen kiállni, és a csöngetésre se jött ki; Zsófi kénytelen volt az árok mellett centizve kifarolni. Ő mindig is hivatásos állatsimogató szeretett volna lenni, mostantól kineveztük Zira hivatásos tündérkeresztanyjának. Vagy amit épp szeretne. ;-) 

(Zsófival csak egy baj van: sosem hagyja, hogy megháláljuk valahogy... :-D)

A műtétet végül is egy harmadik orvos csinálta meg - ugyan a röntgenes doki is ajánlott egyet, de legfeljebb jövő hétre, miközben megállapította, hogy a kutya tulajdonképpen bármikor lebénulhat - majd hozzátette, hogy gondolkozzunk rajta, hogy akarjuk-e, és hívjuk fel a napokban. 

Akit a kutyáink kezelőorvosa ajánlott, dr. Juhász Tamás, ezzel szemben annyit mondott, hogy akkor azonnal. A klinikája a Péterhegyi úton van, non-stop - ugyan meg nem műtötték, csak ma, de már tegnap átvették leltárba Zirocskát. Amikor az orvoscsapat meglátta a röntgeneket (megvárt a hazamenetellel!), ugyan felakadt a szeme, de elmondta, mire számíthatunk, sőt, egy preparált gerincmodellen még Csabinak is megmutatta, mi is történt, és miből áll majd a műtét (nem csak "ez itt, és akkor ezen a ponton lépnek ki az idegek, és innen kell egy darabot kifűrészelni, és akkor itt megerősíteni, itt meg itt fog összegyógyulni..." stb. volt.) 

Persze elmondta azt is, hogy nem lesz olcsó, és hogy nem a műtét lesz igazán kritikus, hanem hogy utána helyreáll-e, megmarad-e a gerincvelő működése. És ma tizenegykor meg is csinálta. 

Ami fura - nagy megkönnyebbülésünkben este nem kérdeztük meg, mikor fejezte be a műtétet - de mind a ketten úgy éreztük, hogy délután kettőkor bejelentkezett a kiskutya, hogy jól van. :-) És jól is volt, amikor mentünk látogatni, még buta volt az altatás után, de ült rendesen, csóvált, dugta a csőrét a kezünkbe. Aztán elaludt :-D 

Most itt tartunk, bízunk és reménykedünk. Holnap délelőtt megyünk be hosszabb beszélgetésre. 

Köszönjük. 

Mindenkinek.