Egy időben (akkor még gyerek voltam) az volt a célom, hogy híres legyek és gazdag.
Később rájöttem, hogy akar a fene híres lenni, még a végén celebnek néznek - persze a gazdagság nem jött volna rosszul.
Még később (néhány éve) felismertem, hogy mesélni szeretnék, és ha ezért egyszer talán majd pénzt is kapok, annál jobb.
Az elmúlt szűk két évben létrehoztam, feltápláltam, felismertem és lebontottam saját kylkhor-omat, kis híján saját magamat is vele együtt. (Ez valószínűleg kölcsönös volt; egyszer jó volna megtudni.)
Most már folytathatnám a mesélést, de nem nagyon megy, mert tele van az udvarom elolvasatlan kéziratokkal. És amíg azokat valaki el nem viszi onnan, el nem olvassa, nem tudom hová rakni az újat - amitől viszont nemsokára szétdurranok, apró rémcafatokra és pici, éles csontszilánkokra.
Szóval a hiszti magja a következő: itt vagyok, kész vagyok, haladnék, osztogatnék, valaki legyen már kíváncsi rá - á - á - ám!!!
