Az úgy volt, hogy elindultunk, hogy kipróbáljuk az élet sóját és krémjét, megyünk wellnessbe. Pontosabban elviszem Csabit, ha már születésnapja van, és akkor egyúttal nekem is jó lesz.
Hát beállt a falusi kislány városon helyzet, már a belépésnél. Ugyanis nem jegy van, hanem szilikon karórát kapsz, amiben van egy chip. A falon mindenhol leolvasók vannak, azok mondják meg, hogy ki vagy, meddig maradhatsz, melyik szekrényhez írtak fel, ami szintén a chip érintésére nyílik, (így nem adhatnak ki több jegyet, mint ahány szekrény van) és hogy áll az egyenleged, - ha a bárban eszel, rá lehet íratni, és kilépéskor ráfizetni.
Volt minden, kis csúszda, nagy csúszda, kerek csúszda, szögletes csúszda, úszómedence, ugrómedence, pezsgőmedence, hullámmedence (egészen addig csodálkoztam, hogy ezen most mi olyan nagy szám, amíg rá nem jöttem, hogy nem mindenki a Balatonnál volt gyerek), finn erdei szauna, finn rönkszauna, orosz szauna, bioszauna, kristályszauna, infraszauna, jégkamra, Kneipp-medence (lapos kövek vannak az alján és térdig érő víz, hideg részből melegbe gyalogolsz és körbe-körbe), lapidárium, tepidárium, pipatórium, ja, az nem, viszont lehet, hogy valamit meg kihagytam. Tökéletesen well lettünk, a kedvem akkor akadt el kicsit, amikor az emeletes csúszdákat is ki akartuk próbálni.
Még olyan mísz, szájhúzogató, lesajnáló emberkéket (nem hiszem egyébként, hogy idősebbek lettek volna nálunk), akik a csúszdatorony tetején álltak, és az lett volna a dolguk, hogy segítsenek? Kérdeztük, hogy biztonságos-e vakon a csúszda, magyarul, van-e olyan rész, ahol nézni kell, hogy merre mész, erre a válasz: neee-ee-em tudoom... A másik meg, nézek rá, intek, szólok, gondosan keresztülnéz rajtunk a napszemüvegével... Nabazmeg, erre fogtam magam és lementem előre.
Megállapítottam, hogy nincs olyan rész. Csúsztunk párat. A béna, az igenis én voltam, mert nekem sikerült egyszer majdnem a csúszógumit (beülős úszógumit) hátrahagyva elindulni, meg a csúszószőnyeggel is voltak alá-fölérendeltségi problémáim, sima csúszásnál aztán érkezéskor egyszer úgy csapódtam be, hogy azt hittem, eltört a farkcsontom, egyszer meg letüdőztem a fél medencét, szóval én voltam a katasztrófa. Ehhez képest a harmadik lecsúszása után – amikor a szőnyege két emberrel később érkezett meg, mivel a csaj nem mondta, hogy nem a csúszdacsőben kell a feneke alá rakni, hanem eleve úgy kell belépni, szóval elindultak egymás nélkül – Csabinak adták finoman a tudtára, (konkrétan ezt is nekem mondták, csak hallotta) hogy jobb lenne, ha a továbbiakban eltekintene a csúszdázástól. Merthogy az inkább egészségeseknek való.
Ő jobbnak látta, ha ki se nyitja erre a száját, de belőlem kitört a kultúra, és beszóltam, hogy tudtommal senki se náthás. Erre az volt a válasz, hogy de ők meg már tíz éve dolgoznak itt (mikor is nyílt meg az akvavörld?) és már volt olyan, hogy jött az ambulancia.
Nem, nem azzal van bajom, hogy a csúszda tud-e veszélyes lenni, mert persze, hogy tud. Még azon is túlteszem magamat, hogy mindenki engem kérdezget aggódva, hogy a vak férjem nem fog-e vajon belefulladni a medencébe, miközben ő szemmel láthatóan éppen úszik a háttérben, (mellesleg jobban nálam) és amúgy se nem süket, se nem hülye, szóval akár közvetlenül hozzá is lehetne szólni. Debazmeg, a testi fogyatékosnak (vak, süket, mozgássérült szabadon behelyettesíthető) nem az egészséges az ellenpárja.
Oké, megengedem, nincs minden családban fogyatékos, hogy mindenki tisztában legyen vele, mit jelent mondjuk, nem látni vagy nem hallani, vagy épp mi az aktuálisan PC megnevezés. De könyörgöm, ha már ott van egy igazi, élő kripli, mozog, beszél, akkor legalább annyi nyitottság legyen az emberben, hogy megkérdezi - ŐT, NEM A KÍSÉRŐT, BAZMEG!! - hogy most mi van. És együtt találják ki, hogy jó-e nekünk, ha csúszunk még párat, vagy menjünk inkább szaunni.
És pont.
