Nagyon-nagyon rosszat álmodtam.
Hogy jött a fehérvári főbérlőnk, a Madarász, mert a házunk az álomban az övék volt, minden felszereléssel és bútorral, és közölte, hogy az egyik barátja megvette a kecót, csomagoljunk és húzzunk - estig találjunk más helyet.
Ők is nekiláttak kiköltöztetni a holmikat, hogy estére már jöhessen az új tulaj, a bútorokat rakták ki a kertbe, a fényképeimet, kézirataimat, papírfecnijeimet mellé, hogy csak vigye a szél. Engem közben a közüzemi számlák befizetési bizonylataival nyaggattak, úgyhogy még csak ki se szaladhattam összeszedni őket.
Amit nem tudtam álmomban, az az volt, hogy ha ezt a házat csak béreltük, akkor mire is ment el a hitelösszeg, amit nyögünk. Persze, senki se tudta, álom lévén. És akkor kezdett eluralkodni rajtam a pánik, hogy hová is fogunk menni és miből, hogy minden vagyonunk az árok szélén, hol fogunk aludni az éjjel - és főleg hogy mi lesz a kutyákkal.
Szerencsére amikor már nagyon bőgtem, felébredtem.
Lehet analizálni :-)
