Volt egyszer egy ZiZi Labor nevű formáció, annak volt néhány mesejátéka (bakeliten jelentek meg, meg talán kazettán is), amiket Csabi gyerekkorában kívülről fújt. (A Csillagszemű Robotok; A ZiZi bolygó titka; a ZiZi Űrbázis jelentkezik amiket meghallgattam vele én is.)
A ZiZi bolygón volt egyszer egy disszonáns robot. (Nem tudom, ha gyerekként rakják elém a mesét, hogy dolgozom fel, mert közel harminc évesen is majdnem betojtam tőle, annyira ijesztően – na, milyen – disszonáns volt.) Volt viszont neki egy Gépkutyája, akiről énekelt is, persze azt is disszonánsan:
„Gépkutya gépházban él,
szájába vascsontot remél.
Éjszaka csöndbe’ marad,
a holdra sosem ugat.
Gépkutyában magnó forog,
ha haragszik, onnan morog,
géphasában magnó forog,
szemében radar ragyog.
Gépkutya olajat eszik,
űrmacskák nem érdeklik.
Nincs foga és nem harap.
Szikrázik, ne simogasd!
Gépkutyának nincs szimata,
körbeforog motornyaka,
drót a lába, fém a hasa,
Gépkutya okos kutya!”
Persze onnantól kezdve, hogy meghallottuk, hogy szegényt még csak megsimogatni sem lehet, mert szikrázik, azonnal Gépkutya-mániásak lettünk. És a mesejátékban egy szó sincs arról, (sőt, Csabi egyszer beszélt egy volt Laborossal, még ő se tudta megmondani,) hogy a disszonáns robot átprogramozása után mi lett a Gépkutyával!!
Viszont nemrég olvastam egy cikket az IPM-ben arról, hogy kifejlesztettek egy újfajta látáspótló eszközt. A szenzor közvetlenül a retinára juttatja a jelet – és az első példány egy robotkutya orrába van beépítve.
Úgyhogy megvan a gépkutya :-D
