Ez, kérem, egy magánőrültekháza...!

A minap azt álmodtam, hogy a főnököm (nem a közvetlen, hanem az eggyel-felettébb) kiment a viharban csónakázni a tóra, és meg is fulladt.

Szóljak az asszisztensének?

Jelentem, megbolondult a kutyám :-)

Elvben rhodesiai ridgeback, afrikai oroszlánvadász, vagyis sivatagra, de legalábbis sztyeppére optimalizált típus. Ehhez képest az a legújabb küldetése, hogy az udvarba került összes havat levadássza, megharapja, odébb pakolja, alagútrendszerrel lássa el - és amikor az imént levertem az ereszről a jégcsapokat nehogy épp valakinek a fejére essenek maguktól, levadászta és elropogtatta őket :-D

A kép csak illusztráció, Reno még sosem maradt annyi ideig egyhelyben, hogy ilyen fotó készüljön róla :-)

Bazmeg Hókotró... :-(

szépen eltoltam a járdáról a havat balra-jobbra-középen, Reno közben majd' megőrült, mert ahogy a lapát az aszfaltot kaparta, ugató hangot adott - kézikutya - és neki arra muszáj volt válaszolnia, jövök be, zárom a kaput, néhány kozmetikai jellegű mozdulat még a söprűvel - és nem épp akkor kell arra jönnie a sárga böhöncének, széles ívben visszaterítve az járdára az útról lekotort latyakot?

Legalább ne láttam volna. :-(

hazaengedték a plüsskutyát :-)

Igaz, a doki a lelkünkre kötötte, hogy nyüszögni fog, ne dőljünk be neki, mert egyébként meg ha elfelejti a hisztit, négy lábon nyargalászik. Mint tette ezt az udvaron is, amikor kikísértem a dolgát elvégezni, még jó, hogy elővigyázatosságból pórázt is tettem rá. 

És nyüszögni is nyüszögött, amíg meg nem látta a macskát... :-D 

Most a verandán alszik, végre összetekeredve, szegény a kennelben még csak fel se bírta magát gombolyítani, hát most bepótolja. 

Valamelyik papagáj (már le vannak pedig takarva) meg a fülem mellett csörög, mint a telefon... :-D 

Ha kinyílt, csukd be.

Ha leesett, szedd fel.

Ha koszos lett, tisztítsd meg.

Ha éhes, etesd meg.

Ha szomorú, szeresd még jobban.

Lásd még:

(Megjegyzés: ezt a postot pont egy hete, vasárnap este készítettem be, csak mindig volt más aktuális. Most, hogy – hol kopogjam le – lecsengett a hisztiperiódus, kirakom végre.)

Upgrade

Zajos és lassú.

Igazából nem volt lassú, és vészesen zajos sem, de hát nyolc sávra felvenni, ahhoz kell processzor, meg az se mindegy, hogy mennyire zúg. Úgyhogy azzal kezdtük, hogy átvariálunk mindent: Csabi új holmikat kap, én megkapom az ő levetett alkatrészeit (amik még mindig jobbak, mint amivel az én gépem jelenleg fut) és az én gépem tesz egy lépést hátra, és a tesómnak lesz belőle wordre-msnre használt pc.

Vagyis első lépésben processzort cserélünk a stúdiós gépben. Mondom, első lépésben.  

Mert azt már le se mertem írni tegnap, hogy amikor hazaértünk az állatkórházból, Zirától, Reno kilőtt a kapun - és bele a nagyvilágba. Hívhattam én, rám se hederített, bódorgott az autók között, végül a szerelőműhelyben kapták el a grabancát, fél utcával arrébb. A közepes infarktus, az befigyelt. 

Zira különben jól van, már áll a lábain, sőt, néha azt is elfelejti, hogy melyik a fájós, és akkor azon ácsorog egy darabig, és a másikat emeli szenvedő arccal a magasba. Hüle :-D (A kórházban már csak úgy emlegették, mint a "kis vörös") 

Ma meg beszereztünk egy kóbor kutyát. Nem örökbe, csak amíg el nem tudják vinni a Szíriuszba. Itt kolbászolt a főút mellett, kaját kunyerált a buszra váróktól - épp, mint ahogy, egyébként, megálmodtam. Gyorsan összeszedtem, most benn van a verandán. Sajnos, komolyan megmorogta Renót, és nem hiányzik mindennek a tetejébe egy verekedés pár harapott sebbel, inkább elzártam őket egymástól. 

A Sirius Alapítványtól azt ígérték, még délután átveszik, én meg csinálok tacepaót, és körbe kirakom Parkvárosban. Remélem, Berci (minden zsemle labit és goldent Bercinek hívnak, ez meg ráadásul tényleg fiú is) visszakerül a gazdájához. :-)

Eredetileg arra gondoltam, hogy lépésről lépésre leírom, mi volt, hogy volt - de rájöttem, hogy igazából nem akarom olyan részletesen ecsetelni, mit élt át Zirka ezen a héten. Meg mi is. 

Zira (a.k.a. Zirukó, Zirocska, Zirka, Plüsskutya, Nyüszőke, Hízelke, Szeretke, Pörgettyű, aki négy hónapos vizsla-németjuca mix), múlt pénteken lógott át a szomszédba (azóta kiszúrtuk a lyukat is a kerítésen; egy lécet lehet odébb tolni, még mindig lehet, mert nem kerítettünk rá sort, de a hétvégén megszegeljük), ahonnan ki a nagyvilágba. Szökőce. :-(

Aztán az is lehet, hogy nem aznap csinálta először, de aznap ütötték el. A fél világ felkiabálása (köszönjük mindenkinek) után az út menti árokban találtuk meg, a postás útmutatása alapján, aki látott arra battyogni olyantájban egy olyanforma kiskutyát. 

(És akkor most hagyjuk azt a részt, hogy ha elütök egy kutyát, akkor beviszem egy állatorvoshoz - tényleg hagyjuk.) 

Nem tudom elképzelni, micsoda fájdalmai lehettek - az üvöltésén később is hallani lehetett, hogy csak azért nem hangosabb, mert a torkán ennyi fér ki. Kínjában oda is kapott - aztán meg lapított, hogy most mit fog kapni, mert korábban az odakapdosásért már orron legyintettük párszor, nevelő célzattal. 

Első körben abban maradtunk az állatorvossal, hogy minden végtag mozog, Zirukó feláll, felül ha muszáj, csak ne nagyon legyen muszáj - nincs törés. Fájdalomcsillapító, immunstimulátor, vitaminkomplex, pihenés. 

A baj az volt, hogy Zirocska nagyon szobatiszta. Pedig igazából soha nem neveltük erre, mert tudtuk, hogy kint fog lakni; az első két hetet töltötte a (beépített) verandán, amíg az első oltások hatottak és már nem féltettük attól, hogy a kóbor makkáktól összeszed valamit, de azalatt látta, hogy lépten-nyomon felmosok utána, és megtanulta büntetés nélkül is, hogy bent csinálni nem jó, mert flóraszeptszag lesz tőle. És most sem, hogy mozdulni alig bírt, most sem volt hajlandó bent kimenni, hiába kutyapelus, hiába bármi. Ki kellett vinni, aztán behozni. Éjjel-nappal többször - ahhoz aztán végképp nincs hozzászokva, hogy szó nélkül visszatartsa, amíg felébred a család. És nem az volt a baj, hogy alig aludtunk, hanem az, hogy Ő minden alkalommal sírt a fájdalomtól. 

És nem és nem akart csillapodni a fájdalom, gyógyulni a zúzódás, úgyhogy kedden elvittük röntgenre. Na és akkor csapott be a mennykő: csigolyatörés. 

A legutolsó csigolya aljából - hasi oldalából - tört le egy darab, emiatt, meg persze az ütés miatt a többi is összébb csúszott. Sokszoros csoda, hogy a gerincvelő nem sérült sem a balesetben, sem később, amíg feküdt és mocorgott, vagy amikor lábra vergődött, hogy elvégezze a dolgát - vagy amikor kivittük-behoztuk. A szerencse az volt, ami a műtétet olyan nehézzé is tette: a tört-zúzott rész a csípőlapátok között viszonylag rejtve van. 

A szerda eszeveszett szervezéssel telt.  Zsófi  volt az, aki mindenben segített: este-reggel szó nélkül jött kocsival, már röntgenre is ő cipelt el minket kedd este, meg másik állatorvoshoz szerda hajnalban, és még akkor se volt mérges, amikor Zirukó egy rossz mozdulatnál lepisilte fájdalmában, és kezelte azt a szitut is, amikor a jobb oldali szomszéd, látva, hogy visszük ki pokrócon a beteg kutyát, szántszándékkal otthagyta a felhajtóján a dobozos kocsiját, hogy feléjük ne lehessen kiállni, és a csöngetésre se jött ki; Zsófi kénytelen volt az árok mellett centizve kifarolni. Ő mindig is hivatásos állatsimogató szeretett volna lenni, mostantól kineveztük Zira hivatásos tündérkeresztanyjának. Vagy amit épp szeretne. ;-) 

(Zsófival csak egy baj van: sosem hagyja, hogy megháláljuk valahogy... :-D)

A műtétet végül is egy harmadik orvos csinálta meg - ugyan a röntgenes doki is ajánlott egyet, de legfeljebb jövő hétre, miközben megállapította, hogy a kutya tulajdonképpen bármikor lebénulhat - majd hozzátette, hogy gondolkozzunk rajta, hogy akarjuk-e, és hívjuk fel a napokban. 

Akit a kutyáink kezelőorvosa ajánlott, dr. Juhász Tamás, ezzel szemben annyit mondott, hogy akkor azonnal. A klinikája a Péterhegyi úton van, non-stop - ugyan meg nem műtötték, csak ma, de már tegnap átvették leltárba Zirocskát. Amikor az orvoscsapat meglátta a röntgeneket (megvárt a hazamenetellel!), ugyan felakadt a szeme, de elmondta, mire számíthatunk, sőt, egy preparált gerincmodellen még Csabinak is megmutatta, mi is történt, és miből áll majd a műtét (nem csak "ez itt, és akkor ezen a ponton lépnek ki az idegek, és innen kell egy darabot kifűrészelni, és akkor itt megerősíteni, itt meg itt fog összegyógyulni..." stb. volt.) 

Persze elmondta azt is, hogy nem lesz olcsó, és hogy nem a műtét lesz igazán kritikus, hanem hogy utána helyreáll-e, megmarad-e a gerincvelő működése. És ma tizenegykor meg is csinálta. 

Ami fura - nagy megkönnyebbülésünkben este nem kérdeztük meg, mikor fejezte be a műtétet - de mind a ketten úgy éreztük, hogy délután kettőkor bejelentkezett a kiskutya, hogy jól van. :-) És jól is volt, amikor mentünk látogatni, még buta volt az altatás után, de ült rendesen, csóvált, dugta a csőrét a kezünkbe. Aztán elaludt :-D 

Most itt tartunk, bízunk és reménykedünk. Holnap délelőtt megyünk be hosszabb beszélgetésre. 

Köszönjük. 

Mindenkinek. 

Underworld III - The rise of the lycans

Palace West End, Péntek, 18.00 (bocs, de még haza is kell jutnom valahogy...)

A kukoricát én állom :-D

amit nem volt egyszerű elérni.

Az úgy volt, hogy először a szokol rádión hallottam, ebédfőzés közben, persze kapát-kaszát eldobva rohantam a géphez, mert a netes közvetítés vagy másfél perces késésben van... és sikerült felvennem!

Flash ajánlott- a hangot úgyis mindenki megismeri, azt meg nem árulom el, hogy mikor volt :-)

A sztorihoz tudni kell, hogy én mint megváltozott munkaképességű munkavállaló, egy nonprofit szervezetnél dolgozom, internetes távmunkában.
Tavaly július óta megtapasztalhattam a bértámogatás előnyeit és hátrányait is.

Röviden arról van szó, hogy az állam megfinanszírozza azoknak a fogyatékkal élő embereknek a bérét, és járulékait, akiket alkalmazásba vesz egyéni vállalkozó, nonprofit szervezet, egyesület, stb. Ez persze nem túl egyszerű, hiszen millió feltételnek kell hozzá megfelelni, ráadásul rengeteg papírmunkával is jár az akkreditáció.
/ Lásd még: 177/2005 (IX.2) Korm.r. a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásáról /

A lényeg, hogy több különböző feltételsoron átverekedve magad, 40-100%-os mértékig lehet megkapni a támogatást, ami még 100% esetén sem haladhatja meg (havonta) a tárgyévet megelőző második év - a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági éves bruttó átlagkereset egytizenketted részének 60-120%-át (ez a munkakör betöltéséhez szükséges szakképzettségtől függ.) Tényleg nem túl egyszerű.

Összefoglalva: a fejedre eső bérköltségnek (ami összegszerűen kijöhet a két év előtti bruttó átlag 60-80-120%-ára) a 40-50-100 százalékát az állam állja. A legkevesebb az átlagbér 60%-ának megtérített 40%-a, és legtöbb eszerint az átlagbér 120%-ának megtérített 100%-a. A dologban még az is frankó, hogy a fogyatékkal élő személy mellé fel lehet venni segítőt is, aki után szintén meg lehet igényelni ugyanezt a bértámogatást.

Aki még tudja követni, tovább olvashat. :-)

Most jövök az ügyeletről, kalandos volt, főleg, mert az orvos úgy nézett rám - stílusosan - mint a véres rongyra. 

Szögbe léptem ugyanis, és mindjárt kettőbe. Horrorisztikus részletek a túloldalon... 

A látszattal ellentétben nem forog minden gondolatom a könnyű és gyors meggazdagodás körül, de ez megint olyan lesz.  

végre én is kaptam levelet a legendás Nagyon Gazdag Elhunyt Hölgy Ügyvédjétől! 

Így szól: 

Nem tudom, ki találta ki ezeket – az eredetieket a Ferenciek terétől az Astoriáig sétálva láttam kiplakátolva, lehet, hogy volt / van még más is, máshol. Csináltam képeket is, de gyalázatosan rosszak lettek, úgyhogy egyszerűen idemásolom a szövegeket – a készítők vélt engedelmével.  (azért tették ki, hogy mindenki lássa, nem?)

Gyanús, hogy tényleg jól jártam a bérletekkel, a bkv újításával meg az éves firlefranccal, függetlenül attól, hogy kifizeti-e a Cég vagy sem. (Rosszul járni majd akkor fogok, ha elfelejtem kicserélni a szelvénykéket.)

Számoljunk utána!

Öreganyám fiatalasszony korában nagy házat vitt. Neki magának öt gyereke volt, hozzá még a rokonok és alkalmazottak családjai... állandóan volt valami hajtépés, visítás, kergetőzés. 

Egyszer becsöngetett egy vigéc. Öreganyám kinyitotta a kaput, az ügynök meglátta a háta mögött a káoszt és felnyögött: "mi van itt?" 

Mire az én drága, bölcs öreganyám kihúzta magát, büszkén felszegte az állát és rámondta:

"Ez, kérem, egy magánőrültekháza...!"